Mielőtt a scrabookozást elkezdjük, előfordulhat, hogy nem éreztük szükségét annak, hogy a nyomdaiparban már évszázadok óta használt betűfajtákkal közelebbről is megismerkedjünk.
Scrapbook oldalainkon a kommentárok megírásához, a különböző plusz információk feltüntetéséhez és a címfelirathoz azonban van úgy, hogy nyomtatót használunk. Ez a tény, sokfajta kérdést vethet fel számunkra. Hiszen, célunk, hogy esztétikus oldalak szülessenek, és ehhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy milyen betűtípusokat választunk.
Gyakran annyira beleszeretünk néhány betűtípusba, hogy ellenállhatatlan kísértést érzünk arra, hogy egy oldalon többféle betűtípust is alkalmazzunk. De mi alapján tudhatjuk, hogy a kiválasztott betűtípusok hatásosan kombinálhatók? Ehhez meg kell tudnunk különböztetni a betűcsaládokat, mert attól a pillanattól kezdve, hogy a betűtípusok stílusjegyei között felismerjük a hasonlóságokat és különbségeket, képesek leszünk kontrasztot kialakítani segítségükkel. A betűk kontrasztja ugyanis nemcsak esztétikai szempontból fontos. Azért is, mert oldalunk üzenetének befogadását, tehát kvázi a vele történő kommunikációt is hatékonyabbá teszi.
Scrapbookoldalainkat úgy kell kialakítanunk, hogy a szemlélőnek egyetlen pillantásra egyértelmű legyen, miről szól a szöveg – ráadásul a végeredményt kis odafigyeléssel még széppé is tehetjük. Nézzük meg először tehát a betűtípusok fajtáit, majd tekintsük át milyen szempontok szerint alakíthatunk ki hatásos kontrasztot a különböző betűtípusokkal.
A betűtípusok fajtái*
Medievális antikva: A középkori eredetű medievális antikvák az egykor ferdén elvágott szárú lúdtollal, kissé dőlt kéztartással megrajzolt betűk formáin alapulnak. Ezeknek a betűtípusoknak mindig van talpa (serif) és a kisbetűk ferde serifje a lúdtoll dőlt tartása miatt mindig ferde. A kerek betűk íveiben, szintén a lúdtoll hegye és tartása következtében a vonalvastagság finom váltakozását figyelhetjük meg – ezt a továbbiakban „vastag-vékony átmenetnek” hívjuk. A betűk íveinek vonalvastagság szempontjából két legvékonyabb pontját összekötve egy átlós vonalat kapunk. Ez a betű tengelye, mely medievális antikvák esetében nem függőleges, hanem átlós irányú. Mivel ezeknek a betűtípusoknak alig van olyan megkülönböztető jellegzetességük, ami zavarná az olvasást, nem vonják el a szemlélő figyelmét a mondanivalóról, így akkor válasszunk medievális antikvát, ha azt szeretnénk, hogy terjedelmesebb szövegeinket is elolvassák.
Medievális antikva betűtípusok: Times New Roman, Garamond, Georgia
Klasszicista antikva: Az 1700-as években a simább felületű papír, a kifinomultabb betűmetszési és nyomtatási technikák, és nem utolsósorban a gépesítés elterjedése következtében maguk a betűtípusok is mechanikusabb megjelenésűvé, merevebb szerkesztésűvé váltak. Az új betűtípusok már nem követték a lúdtollat tartó kéz írását. A klasszicista antikváknak is van serifjük, de meglehetősen vékony, és a felső serif vízszintes, már nem ferde. A betűk szerkezete szabályos akár egy vasúti híd, vonalait erőteljes vastag-vékony átmenetek, kontrasztok jellemzik. Semmi nyoma a lúdtoll dőlésének; a betűk tengelye tökéletesen függőleges. A klasszicista betűtípusok hideg, méltóságteljes, elegáns hatást keltenek. Mivel feltűnő betűtípusok, a vonalvastagság erős kontrasztja miatt, nem a legszerencsésebb választás nagyobb terjedelmű szövegekhez. A vékony vonalak ugyanis majdnem eltűnnek, a vastagok viszont erőteljesek – az összhatás vibráló, „szemkápráztató”.
Klasszicista antikva betűtípusok: Bodoni Gloucester MT Extra Condensed
Talpas lineáris: Az ipari forradalommal egy időben jelent meg egy új fogalom: a hirdetés. A klasszicista betűkből a nyomtatott plakátokon távolról csak a vastag függőleges vonalak látszottak, úgy, mint valami kerítés lécei. A probléma megoldását az egész betűalak megvastagítása jelentette. Épp ezért a talpas lineáris betűket az azonos vagy csak
csekély mértékben eltérő vonalvastagság jellemzi. A betűk tengelye függőleges, a kisbetűk felső serifje pedig vízszintes és vastag. Néhány talpas lineáris betűtípus rendelkezik némi vonalvastagságbeli kontraszttal, ezért jól olvasható. Ez alkalmassá teszi őket terjedelmes szövegek szedéséhez is. A szöveg tónusa, folthatása összességében sötétebb lesz, mint a medievális antikvák esetén, mert a betűk vonalvastagsága egyöntetűbb és nagyobb. A talpas lineáris betűket tiszta és határozott rajzolatuk miatt szívesen alkalmazzák gyerekkönyvekben.
Talpas lineáris betűtípusok: Copperplate Rockwell Rockwell Extra Bold
Talp nélküli (groteszk): A talp nélküli (más néven sans serif) betűtípusok vonalainak végéről hiányzik a talp – mint azt a francia „sans” szócska (jelentése: „nélkül”) is jelzi. A betűtípusok evolúciója során a talp eltávolításának ötlete viszonylag kései fejlemény és sikeressé is csak a huszadik század kezdetét követően vált. A talp nélküli betűtípusok többségének vonalrendszere optikailag állandó; ami azt jelenti, hogy nincs látható vastag-vékony átmenet, a vonalvastagság kontraszt nélküli.
Talp nélküli betűtípusok: Arial Franklin Gothix Heavy Myriad Pro Light
Script (kézírást utánzó): A scrapbookosok által leginkább kedvelt, és legtöbbször alkalmazott betűtípuscsalád, a script. Az írott betűtípusok közé tartoznak mindazon betűtípusok, amelyek a kalligrafikus tollal, ecsettel, tussal vagy ceruzával készült kézírásra hasonlítanak. Ez a csoport könnyűszerrel osztható fel további alcsoportokra, például a folyóírásszerű és a különálló betűkkel írt, a kézírást utánzó és a hagyományos kalligrafikus írást idéző típusokra. Használatakor figyeljünk arra, hogy a cifrábbakkal ne írjunk hosszabb szövegeket, és semmilyen körülmények között ne írjunk vele szavakat csupa nagybetűkkel. Az írott betűk különösen szembetűnők lehetnek, ha nagy méretben használjuk
őket – éljünk bátran e lehetőséggel!
Script betűtípusok: Brush Script Segoe Script
Díszbetűk: A díszbetűk típusait könnyű felismerni – ha egy betűtípusról elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a vele írt, néhány bekezdésnyi folyamatos szöveget bárki elolvassa, akkor azt a betűt nagy valószínűséggel a díszbetűk kategóriájába sorolhatjuk. Ettől eltekintve a díszbetűk nagyszerűek – bohókásak, jellegzetesek, és szinte bármilyen alkalomhoz találunk megfelelő típust. A díszbetűk típusai, attól függően, miként használjuk őket, képesek lehetnek egyértelmű érzelmeket közvetíteni, amely a scrapbookban nagyon hasznos lehet.
Díszbetűk: Roseweood, Downcome, Subway
*Tipp: a jobb felső képet, amelyen a betűtípusok szerepelnek, ha kétszer kattintasz, le tudod menteni vagy ki tudod nyomtatni nagy méretben, hogy mindig kéznél legyen.
Melyik betűt melyikkel használjuk?
Legyünk bátrak! Próbáljunk meg kialakítani hatásos betűkontrasztokat. Mivel már megtanultuk, hogy miben különböznek egymástól az egyes betűcsaládok, a különbségekre alapozva kombináljuk őket. Általános szabály, hogy legfeljebb két betűtípust alkalmazzunk egy oldalon. Ha mégis szükség lenne többféle stílusra, akkor inkább használjuk ugyanannak a betűtípusnak a különböző változatait. De lássuk, hogy a betűk mely tulajdonságai segítenek a hatásos betűkeverésben:
Méret szerint: Alakítsunk ki kontrasztot nagyméretű betűk és kisméretű betűk között. Nem lehet kontrasztot kialakítani 12 és 14 pontos betűk között, ez csak konfliktust okoz. A különbségnek erőteljesnek kell lennie. Tegyük egyértelművé a dolgot – nehogy bárki is azt gondolhassa, itt valami hiba történt.
Vastagság szerint: Vastagság alatt a betű vonalainak vastagságát értjük. A legtöbb betűcsaládot több, eltérő vonalvastagságú változattal tervezik: normál, háromnegyedkövér (bold), esetleg félkövér (semibold), kövér (extra bold) vagy (light). A betűvastagságok keverésekor is emlékezzünk a szabályra: legyünk bátrak! A normál változatot ne a félkövérrel keverjük, válasszunk hozzá egy még vastagabb betűváltozatot.
Szerkezet szerint: Amit az előző részben a betűtípusok csoportosításánál tanultunk, most hasznosíthatjuk. Alapszabály: soha ne használjunk két talp nélküli betűtípust egyazon oldalon, és soha nem használjunk két talpas betűtípust sem egyazon oldalon. A követendő szabály, csak annyi, hogy a két betűtípust két különböző kategóriából kell kiválasztanunk. Két talpas betűtípus csak akkor használható együtt, ha az egyik medievális antikva, a másik talpas lineáris. Kerülendő tehát két medievális antikva használata, mivel túl sok a hasonlóság közöttük és bármit teszünk, garantált a konfliktus. Ugyanezen ok miatt kerüljünk két klasszicista, két talpas lineáris vagy két írott betűtípus keverését is.
Alak szerint: A betűk alakja alatt „vonalvezetésüket” értjük. Az egyes betűk lehetnek azonos szerkezetűek, de eltérő alakúak. Például egy betűtípus nagybetűs „G”-jének vonalaira ugyanolyan vastag-vékony átmenet jellemző, mint a kisbetűs „g”-re, vonalrendszerük tehát azonos, de vonalvezetésük különbözik egymástól. A legegyszerűbben úgy képzelhetjük el a betűalakok különbségét, ha a nagybetűs és kisbetűs írás eltéréseire gondolunk. Mivel azonban kizárólag a betűalakok különbözősége révén nem hozható létre hatásos betűkeverés, a különbséget más módon is hangsúlyoznunk kell. Például az álló és a dőlt betűváltozatok keverésével még inkább hangsúlyozhatjuk a különbséget. Arra azonban ügyeljünk, hogy mivel a dőlt változatú és az írott betűtípusok formája is kézírásra emlékeztet, sose keverjük őket egymással. Ugyanígy kerüljük két írott típus vagy két dőlt változat kombinációját (a példát lásd az előző pontnál)
