• A hatásos kommentár szerkesztésekor törekedj arra, hogy ne elsősorban „fogalmazz”, hanem írj. Próbálj meg úgy írni, mintha beszélnél ahhoz, akiről szól az oldalad.

Megfigyeltem, hogy ha görcsösen ki akarjuk találni, hogy mi legyen odaírva, nem fog sikerülni. Ehelyett jobb, ha inkább lazítasz és csak  gondolatban, vagy hangosan kezdesz el „beszélni” az eseményről. Ezután írd le, amit átfutott a fejedben! Rögvest! Ha nagyon pongyolán fogalmaztál, ne aggódj, majd később kijavítod azt a néhány szót.

• Írd bele a kommentárba „magadat”, azaz az érzéseidet! Egészítsd ki a krónikát azzal, hogy benned az adott esemény mit okozott? Ne csupán első szám harmadik személyben írj az oldal szereplőjéről, hanem igyekezz belecsempészni egy-két mondatba első szám második személyű megszólításokat is.

„Kilenc hónapot jártál bölcsibe, pont annyit, mint amennyit a pocakomban töltöttél, kicsi, kicsi Balikám! Ebben a kilenc hónapban számos olyan érzést éltem át, amit, ha nem kerültél volna bölcsibe, bizony sosem éltem volna át.”

Mindezt azért tedd így, mert ha a jövőbe nézel, az utókor valószínűleg a tényszerű adatoknál, eseményleírásoknál fontosabbnak fogja tartani, jobban fogja értékelni azt, hogy a mögöttes érzelmeidről is olvashatnak.

• A megkapó kommentárhoz hozzátartoznak az élettel teli, eleven igék is. Használj olyan szavakat, amelyek segítségével lelki szemeid előtt megjelenhet az adott élmény. Energikus, stílusos szavakat, felkiáltásokat, vonatkozó névmásokat, utalószavakat, mellékneveket válassz, üzenj velük a jövőbe!

„Ezután a sáska, Márkó karjáról átmászott a fényképezőgép objektívjére.”
Ebben semmi izgalmas nincs. Ehelyett fogalmazzunk inkább így:
„Aztán a sáska valószínűleg megelégelte a fényképezést és támadóállásba helyezkedett: széttárta mellső lábait és megtámadta az objektívet.”
Ugye mennyivel jobban látjuk magunk előtt a történést? Ez az energikus, eleven igék megválasztásának köszönhető.

A lecke megértéséhez tanulmányozd az alábbi oldalaimat. Figyeld meg, én hogyan alkalmaztam a fenti trükköket!

„Kilenc hónapig jártál bölcsibe. Pont annyit, mint amennyit a pocakomban töltöttél, kicsi, kicsi Balikám!
Ebben a kilenc hónapban számos olyan érzést éltem át, amit, ha nem kerültél vola bölcsibe, bizony nem ismerek meg…
Sosem gondoltam volna, hogy olyan nehezen tudlak majd elengedni. Bár, már túl voltam Márkó ovis beszoktatásán, ez nehezbb volt. Hiszen sokkal kisebb voltál: alig múltál 2 éves. A sírásod, a ragaszkodásod sokszor kétségbe ejtett: vajon jó-e ott Neked? Helyesen tettem, hogy beírattalak?
Minden reggel, ha sírósan otthagytalak, lelkiismeret-furdalásom volt, egészen délutánig, amikor érted mentem. Te pedig, legtöbbször mosolyogva fogadtál…
Aztán, lassan mégis megszoktad a közösséget, időleges távolságunkat. Mai napig hálás vagyok Éva néninek, hogy úgy vigyázott rád, ahogy én kértem tőle.
Úgy örülök, hogy a bölcsis napjaidról ilyen nyugodt, vidám, nevetős képekeet őrizhetek Rólad! A kilencedik hónap végére minden szépen és nyugodtan zajlott, s az én szívem is megnyugodott végre. Szeretlek. Anya”

Sáskajárás

„Ez az imádkozó sáska először Matyi nyakán landolt, majd Balira röppent. Balázs vidáman kuncogott, mert a kapaszkodó sáskalábak csiklandozták. A sáskajárás ezután Márkó karján folytatódott. Márkó egy picit bizalmatlanabb volt, de ennek ellenére nagyon bátran viselkedett. Hagyta, hogy a sáska végigsétáljon a karján, majd az ujjain lépdeljen. Aztán a sáska valószínűleg megelégelte a fényképezést és támadóállásba helyezkedett: széttárta mellső lábait és megtámadta az objektívet.
Ezen jót nevettünk és hagytuk szegény rovart, hadd repüljön tovább. Ha őt magát nem is, de ennek a bátor esetnek az emlékét hazahozhattuk.”

„A konyhában tettem-vettem, amikor feltűnt a csend. Mi történhetett?! Ó, hát ez! 🙂 Apával előlhagytunk néhány filctollat, Te megtaláltad, és ezek a filcfirkák születtek. Annyira tipikus gyermeki huncutság volt ez Tőled, Márkó! Előbb a saját arcodat, majd a kicsi Balika arcocskáját dekoráltad ki, aki ekkor még egy éves sem volt! Ott kuncogtunk ezen mind a hárman. :)”